Helyi idő CO-ban

Képeslap helyett

A blognak két célja van: mindenekelőtt szeretteimmel szeretném megosztani azokat az élményeket, amelyeket a tőlük távol töltött időben szerzek, így is közelebb érezve őket magamhoz. Másik célja, hogy az útjaim során szerzett tapasztalataimat, kellemes és rossz élményeimet minden érdeklődővel megoszthassam, segítve őket úti céljaik hatékonyabb megválasztásában. Minden utazni vágyó és kerékpáros turistának ajánlom rövid leírásaimat és remélem hasznosnak, olykor talán szórakoztatónak fogjátok találni. Happy cycling!

Brighter Planet's 350 Challenge

Naptár

november 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

Felszerelés

Friss topikok

  • orcinusorca: @avegyész: Gyoker vagyok, te meg meg ra is vilagitasz:DD mindjart kimoderallak :P (2012.09.14. 01:23) USA 2012
  • aszőkebarby: minek van ekkora táskád? mire tanítottalak, elég egy retikül :D (2011.08.16. 17:19) Pikes Peak
  • aszőkebarby: Remélem felültetek a NYC-s hullámvasútra is, mert ha valami akkor az egy óriási élmény!! (2011.07.20. 10:46) Las Vegas
  • rbbj: nagyon szép tájak, és jó képek! Hihetetlen, milyen változatos ez a kontinens! (2011.06.27. 20:55) Uj kepek
  • orcinusorca: Orulok:) Lattam am! Gondoltam is Rad! (2011.06.27. 20:49) Arches NP, Utah

Békás Teljesítménytúra

orcinusorca 2010.06.01. 14:50

2010. május 30.

Útvonal: Békásmegyer – Pomáz – Csobánka – Pilisvörösvár – Pilisszántó – Pilisszentkereszt - Két Bükkfa Nyereg – Esztergom – Lepence – Leányfalu - Békásmegyer

Táv: 104 km (plusz nekem még kb. 50 km )

Szintemelkedés: kb. 1000 m

Idő: hát ezt nem tudom megmondani, mert szerintem órákat vártam arra, hogy csendesedjen az eső, de a tájékoztatóban szintidőnek 6 órát írtak.

 

Ím’ eljött a nagy nap és először elvittem az új gépet gurulni. Reggel 7-kor indultam el, és fél 9-re értem a békásmegyeri indulóponthoz. Már attól a látványtól felpezsdült a vérem, ami ott fogadott: az a sok biciklista egy helyen, mindenki csak a rajtra vár. Én meg csak ott ámultam és bámultam, kicsit kilógva a sorból, de azért ez nem szegte kedvemet. Gyorsan beneveztem és elindultam a többiek után. Csobánkáig nagyon kellemes út vezetett; dimbes-dombos lélegzetelállító kilátással, enyhe forgalommal. Szinte egy vonalban a Csobánka végét jelző táblával, elkezdet emelkedni az út.

 

Tudjátok azok a kis táblák, amik arra hívják fel az autósok figyelmét, hogy az úton jelentősebb emelkedő van. Szemet gyönyörködtető. 10-re értem az első ellenőrzőponthoz, Pilisszántóra. Ez lassabb volt az átlagnál, de hát váljon mentségemre, hogy én még újonc vagyok ebben a hegymenetben, és azért csak meg kell állni, néha fényképeket csinálni, nem lehet csak úgy elszaladni minden előtt. A szervezők nagyon megörültek nekem, és azt is megtudtam, hogy én vagyok az 5. lány. Ez a nullánál jobb, de azért még mindig nagyon alacsony a női részvétel a hasonló eseményeken. Itt szeretném buzdítani hölgytársaimat, hogy ne féljetek belevágni, hiszen csak annyit kell menni, amennyit bírsz, és olyan tempóban, ahogy jólesik. Én sem úgy biciklizek, hogy A pontból B pontba jussak el X idő alatt, és ha ez nem sikerül, akkor szégyent hoztam a családra. Csakis azért érdemes biciklizni, hogy jól érezd magad, és a nap végén azt mondhasd, hogy ez szuper volt.

Az ellenőrzőpontnál kaptam az utalásokat, hogy hát a csobánkai rész lankás táj, ahhoz képest, ami ez után jön. Igazuk volt. Konkrétan a szántói templomtól Két Bükkfa Nyeregig folyamatosan emelkedik az út. Most nem túlzok, komolyan. Tudjátok az olyan emelkedő, amikor jön egy kanyar, és már csak azért is próbálsz feljutni, mert abban bízol, hogy utána már csak következik egy leejtő, de legalább vízszintes lesz az út. De nem. Egy idő után elvesztettem a hitemet, hogy valaha vége lesz a hegymenetnek. Talán még ennél is zavaróbb volt a forgalom. A keskeny, kanyargós úton finoman szólva nem éreztem magam biztonságban. Sajnos a sok biciklizés Budapesten gyanakvóvá tett, és bizalmamat elvesztettem az autósokban, hogy majd csak kikerülnek. Végül 11:15-re elértem a második ellenőrző pontot, és tartottam egy kis pihenőt.

Ezután Esztergomig lefelé vezet az út. Mindazt, amit felmásztál körülbelül huszadannyi idő alatt leszáguldozhatod, a kanyargós, hegyi úton. Itt aztán lehet menni, de azért a kevésbé tapasztaltaknak ajánlom a fék használatát. Ezután az út keresztülvezet Esztergomon, amiről talán nem is kell külön beszélnem, hiszen mindenki tudja, milyen gyönyörű ez a város. Társaságom is akadt innentől kezdve, aminek különösen örültem, hiszen csak jobb ketten tekerni, mint egyedül. Esztergomtól rövid ideig bicikliút vezet, de aztán Szob magasságában el kell dönteni, hogy maradunk-e a déli parton vagy átmegyünk északra, ahol a bicikliút kisebb megszakításokkal végigfut Dunakesziig. Most a déli parton maradtunk, de itt is kellemes út vezet, jó minőségű aszfalttal, kevés forgalommal. Dömös magasságában már nem bírta tovább az idő és megkaptuk az égi áldást. Finoman szólva ömlött az eső, de szerencsére pont akadt a közelben egy buszmegálló. 10 perc múlva megpróbáltunk továbbhaladni, de körülbelül 1 km-t mehettünk, amikor jött a következő adag. Mi ismét menedéket kerestünk és csak ámultunk azok után, akik még ebben az ítéletidőben is hajthatatlanul tekertek tovább.

Vízálló ruházat ide vagy oda, ezt nem bírja ki semmi. Mikor csendesedett az eső ismét továbbhaladtunk és messzebbre jutottunk, mint az előző alkalommal, de azért csak elkezdett ömleni az eső megint. Ekkor találkoztunk össze egy motoros bácsival, és egy stuttgarti biciklistával. Szegény már nagyon át volt ázva, de a jókedvét még mindig nem vesztette el! Beszélgettem vele, míg együtt vártunk az idő javulására. Mindenkit csak buzdítani szeretnék, hogy a külföldi turistákkal kézzel lábbal, de próbáljon kommunikálni, mert akár egy mosoly, vagy hogy megkínálod csokival, olyan katarzist fog kiváltani belőle, hogy hetedhét országon azt fogja mesélni: milyen kedvesek a magyarok. Nem csak a szakmám miatt érzem kötelességemnek, hanem azért is, mert én is nagyon örülök, ha nekem segítenek, vagy beszélgetnek el velem, ha külföldön vagyok.

Az út innen már viszi az embert hazafelé, Dunabogdány után pedig ismét bicikliút vezet Békásmegyerig. A táj gyönyörű, de hát a Dunakanyartól nem is várhatnánk mást.

Happy cycling

 

Szólj hozzá!

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.