Helyi idő CO-ban

Képeslap helyett

A blognak két célja van: mindenekelőtt szeretteimmel szeretném megosztani azokat az élményeket, amelyeket a tőlük távol töltött időben szerzek, így is közelebb érezve őket magamhoz. Másik célja, hogy az útjaim során szerzett tapasztalataimat, kellemes és rossz élményeimet minden érdeklődővel megoszthassam, segítve őket úti céljaik hatékonyabb megválasztásában. Minden utazni vágyó és kerékpáros turistának ajánlom rövid leírásaimat és remélem hasznosnak, olykor talán szórakoztatónak fogjátok találni. Happy cycling!

Brighter Planet's 350 Challenge

Naptár

november 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

Felszerelés

Friss topikok

  • orcinusorca: @avegyész: Gyoker vagyok, te meg meg ra is vilagitasz:DD mindjart kimoderallak :P (2012.09.14. 01:23) USA 2012
  • aszőkebarby: minek van ekkora táskád? mire tanítottalak, elég egy retikül :D (2011.08.16. 17:19) Pikes Peak
  • aszőkebarby: Remélem felültetek a NYC-s hullámvasútra is, mert ha valami akkor az egy óriási élmény!! (2011.07.20. 10:46) Las Vegas
  • rbbj: nagyon szép tájak, és jó képek! Hihetetlen, milyen változatos ez a kontinens! (2011.06.27. 20:55) Uj kepek
  • orcinusorca: Orulok:) Lattam am! Gondoltam is Rad! (2011.06.27. 20:49) Arches NP, Utah

PR-TF-72 Camino de Chasna-Paisaje Lunar

orcinusorca 2010.09.18. 13:14

2010-09-10

PR-TF-72 Camino de Chasna-Paisaje Lunar

Idő: 6h

Távolság: hát ez egy jó kérdés, az élménybeszámolóból kiderül miért

Szintemelkedés: 600 m

Tegnap ismét felvettem a bakancsot, és nekivágtam egy újabb kalandnak.

Autóbusszal elmentem Vilaflorba, ahonnan előzetes kutatásaim szerint a túraútvonal indult. Sajnos azzal a busszal tudtam csak menni, ami a Teidére is felvitt. Ezzel meg az a a probléma, hogy 9 után indul, és az utolsó (és egyben az egyetlen) délután 4-kor jön vissza. Tekintve, hogy a túrát 6-8 órának írták, szívem szerint már 7-kor elindultam volna.

10-kor leszálltam a buszról, így megnyugodtam, mert volt 6 órám, hogy visszaérjek. Interneten és a brossúrákban is beharangozták, hogy nagyon szépen ki van jelölve az útvonal, ezért bizakodó voltam. De ez körülbelül addig tartott, amíg megtaláltam a főteret, ahonnan indulni kellett volna. Hát nem volt ott semmi, ami egyértelműen jelezte volna, hogy mégis melyik égtáj felé vegyem az irányt. No, sebaj. Megkérdezzük. Egy kedves, idős házaspár elmondta, hogy szerintük merre kell mennem, de jól le is szidtak, hogy egyedül megyek, mert bármi történhet. Amikor pedig elmeséltem nekik, hogy a Teidén is egyedül voltam, komolyan aggódtam, hogy megviselte a szivüket a kijelentésem. Elindultam tehát ahová tanácsolták. Hát sajnos nem jött be. Visszairányítottak a másik irányba. Csak a szokásos: Mi amor, menj erre. Guapa, menj arra. Én mentem erre is meg arra is, aminek az lett a következménye, hogy 40 percet bolyongtam a hatalmasnak éppen nem nevezhető faluban. Így már csak 5 és fél órám maradt. Elindultam hát.

Gyönyörű az út. Fenyőerdőn vezet keresztül sokáig, ami a kedvencem. Jaj, még mindig sajnálom, hogy azt az illatot nem tudom publikálni! És valóban hihetetlen jól ki van jelölve az út. Spanyolokhoz képest eszméletlen, de bárhol megállná a helyét. Teljesen le voltam döbbenve, hogy ilyen is van. Körülbelül 2 óra után megváltozik a táj. Megjelenik az a jellegzetes környezet, amit eddig én csak itt tapasztaltam. Lélegzetelállító, egyedülálló, gyönyörű, eszméletlen. Úgy számoltam, hogy 3 óra alatt fel kell érnem a csúcsra (2000 m), hogy legyen idő lejönni kényelmesen 2 óra alatt. Körülbelül délután 2-kor akadtam el. Komolyan meglepődtem volna, ha semmi gond nem lett volna a jelölésekkel. Egyszer csak eltűnt a jelem. Volt, nincs. Helyette viszont kaptam másik hármat, aminek köze sem volt az enyémhez. Oh, boy! Komolyan hihetetlen! Ott álltam egy elágazásnál, keresve a szép kis piros-fehér jelemet, és választhattam helyette az 5-ös, 8-as vagy 15-ös sendero közül. OOOOH YESSSS! Alig maradt 2 órám a buszig és nem tudtam merre menjek tovább. Hát mondom ez csodás. Csak a szokásos. Ezért úgy döntöttem visszamegyek, ahonnan jöttem. Az az igazság, hogy csak sejtéseim vannak merre lehettem. Úgy gondolom, hogy a 8. km körül veszthettem el a fonalat, hogy merre kellene menni. És mivel onnan fordultam vissza valószínűleg 15-16 km-et tehettem meg összesen. De ez csak találgatás. Mindenesetre még mindig ez tűnt a legbiztosabb ötletnek, hogy elérjem a buszt. Pihenők nélkül lenyargaltam a hegyről. Lehagytam 3 csoportot, akik nagyon profinak tűntek, még botjuk is volt. (Akarok egy olyan botot!!!) 1 óra 40 perc múlva találkoztam a kedves táblával, ami informált, hogy mindössze 1 km és Vilaflorba érek. Mondom ez csodás. 10 perc és elment a buszom. Nyargaltam tovább. Jó elment a buszom. De hátha késik. Nyargaltam még tovább, és akkor egy jó nagyot estem. Igazán nem is azon lepődtem meg, hogy elestem, sokkal inkább azon, hogy eddig miért nem estem el. Szó mi szó, sikerült kilyukasztanom a térdem egy kedves sziklában. Gyorsan felpattantam és mentem tovább. És akkor csodák csodájára megpillantottam a falut. A hivatalos mentetrend szerint már elment a busz, de hátha nem. Elindultam a buszmegálló irányába és akkor megláttam a helyes kis zöld-fehér buszom, ahogy leszáguld az országúton. Olyan szép volt végignézni. Akkor jöjjön a Plan B. Van egy másik busz még a faluból Los Cristianos felé, ami ugyan elég messze van tőlem, de legalább abba az irányban. Felmásztam a boltig, hogy vegyek vizet (természetesen az enyém elfogyott), és megkérdezzem hol áll meg az a busz. Csupán egy kilométerre volt a megálló a „benzinkútnál”. Ami persze országúton való gyaloglást jelent, de hát ezen már meg se lepődöm. Életem kockáztatása után megtaláltam a Cepson kutat. Megkérdeztem a benzinkutast, hogy hol áll meg a busz. Azt mondta itt. Megkédeztem, hogy mégis hol az az itt. Hát itt jobbra. Próbáltam mosolyogni rá, és felvilágosítani, hogy „itt” nincs SEMMI!!! Válasz: ja, buszmegálló nincs, de itt áll meg a busz. Ja mondom jó, akkor csak olyan szokásosnál szokásosabb spanyol mentalitás. Ahhoz már hozzászoktam, hogy nincs menetrend. Már lassan az sem zavar, ha azt se írják ki melyik busz áll meg ott. De hogy még buszmegálló sincs?!

Leültem és átadtam magam a kimerültségnek. Már csak várnom kellett. Akkora szociális élet volt ott, hogy nem unatkoztam. Egy perc se telt bele, és felajánlotta valaki, hogy levisz Los Cristiánosig. Nem fogadtam el. Mindketten úgy néztek ki, mint a baltás gyilkosok, ráadásul a jeep platóján kb.20 kutya volt egy ketrecben. Nagyon udvarisan visszautasítottam az ajánlatukat, mert nem akartam, hogy lekaszaboljanak, aztán pedig megetessenek a kutyákkal. Így vártam tovább. Volt 2 német srác is, akik a Teide irányába próbáltam stoppolni. Nem tudom mi lett velük, de amíg én ott voltam, addig nem jártak sok sikerrel. Nem is tudom mit gondoltak, hogy du. 6-kor bárki is arra megy. Megjelent a helyi természetvédő- megőrző csapat is, akik nagyon helyesek voltak. Az egyik odajött hozzám ( rögtön angolul szólított meg, nem is tudom miért...) egy elsősegélydobozzal, és megkérdezte, hogy szükségem van-e segítségre. Hát csak ennyire tűntem ágról szakadtnak. :D Nagyon szutykos, és viharvert voltam, de valószínűleg a lyukas térdem se javított az összhatáson. Mosolyogva megnyugtattam, hogy soha nem voltam még ilyen jól, és mindjárt otthon vagyok, ahol lekezelem a sérülést. Kérdőn nézett egy ideig, de aztán továbbált. Jó tudni, hogy mindig lenne valaki, aki segítene, ha szükség lenne rá.

Nemsokára meg is érkezett a busz. Onnan pedig mindössze 40 percet kellett hazafelé sétálnom, de hát mit nekem 6 óra után. Nagyon mókás volt hazafelé, ahogy az emberek néztek!!!

Sokkal szebb volt minden, mint a képeken. Azokat a méreteket, színeket nem tudom sajnos megfelelően visszaadni. Annyira tiszta idő volt, hogy LA Gomera (legközelebbi sziget) tökéletesen látszódott.

 

2 komment

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

rbbj 2010.09.21. 14:16:01

wow, ez tényleg nagyon szép, nagyon tetszik! Talán most először nagyon bánom, hogy nem lehetek ott, sokkal inkább felvállalnék ilyen sérüléseket, mint a terhes "hétköznapokat" itthon nap mint nap magam mögött tudni...

Semminek nincs értelme, csak annak a pillanatnyi élvezetnek, ami ott születik meg a túrán, egy-egy gyönyörű látvány során, vagy épp az a jóleső kimerültség...napi 15 órás ülésből származó hátfájásnál az mennyivel jobb Istenem...

ors! 2010.09.21. 14:45:58

Barbikám, tényleg gyönyörű!!!, és gratula a sikeres" túrához...de: a képek nézegetése közben reménykedtem, h láthatok "harci sebtől" térkép mintázatú térdet is;)