Hol is kezdjem. Talán 2010 októberétől. Október 13-án hazautaztam Teneriféről meglátogatni a családomat és részt venni egy amerikai szálloda állásinterjúján.
Már előtte elhatároztam, hogy nem akarok elmenni USA-ba több okból sem. Ezt az elhatározásomat a Szeretteimmel töltött napok csak tovább fokozták. 3 hónap Tenerife állt mögöttem, és még 3 előttem. 4000 km-re laktam, mindenkitől messze, magamra utalva. Ezzel szemben állt az itthoni megszokott légkör, környezet, nyelv!!!, a családom és a barátaim. A fenének se volt kedve megint elköltözni pár hónapra rá, hogy végre hazajövök. Emlékszem még sosem örültem annyira a pilóta bemondásának, mint akkor: „Pár perc múlva földet érünk Ferihegyen. X (itt számomra nagyon hideget mondott be) C° van.”
Az interjúra azért csak elmentem, hiszen igazából ezért utaztam ennyit. Meg kell jegyeznem, hogy kedves barátnőmnek, Áginak köszönhetően, majdnem lekéstem az időpontot. :D Az volt a szerencsém, hogy pont az én időpontom előtt ment el mosdóba az interjúztató emberke. Mire ő az ajtóhoz ért, én is befutottam. Rövid, jó hangulatú interjú volt, olyan, mint a többi.
Visszatérve Tenerifére már nem is foglalkoztam vele, még ha fel is vesznek, nem akartam elfogadni az állást.
Eltelt pár hét, és megjött a hír, hogy felvettek. Ez valahogy megváltoztatta az eddigi gondolkodásomat, az addig elérhetetlen távolban lévő American Dream hirtelen kézzel foghatónak, elérhetőnek tűnt. Sok-sok skype beszélgetés, sikertelen európai álláskeresés, magánéleti krach után döntöttem: Menjünk!
Sok-sok munkahelyemnek, spórolásomnak, tenerifei puritán életemnek köszönhetően annyi likvid pénzeszközzel rendelkeztem 2010 decemberében, hogy önerőből megvalósíthattam az American Dream-et.
Ekkor kezdődött meg hosszú háborúm a bürokráciával. Nem szeretném részletezni a vízum megszerzésének folyamatát, de annyit elárulok, nem volt egyszerű.
Januárban nagy örömmel tértem haza. A legközelebbi akadályra kellett koncentrálnom: a diploma megszerzésére. Így, itthon töltött első hónapom tanulással telt, de érdemes volt: dicséretes ötössel zártam BGF-es tanulmányaimat, valamint Nívó-díjban részesítettek. (Gratulációkat a kommentekben fogadom:D)
Február a pihenés, és a hivatalos ügyek intézésével telik. Élvezem, hogy Itthon vagyok, felhívhatom a barátaimat, találkozhatok velük, együtt lehetek a családommal, sokat tekerhetek és végre finomakat ehetek. Ugyanakkor ez a két hónap ismét megerősített abban, hogy szakmailag és anyagilag a legmegfelelőbb döntést hoztam azzal, hogy elvállaltam ezt az állást. Viszont megígértem magamnak: 2012 a magánélet, és Közép-Európa Éve lesz!!!
De előtte lássuk, mit tartogat számomra 2011 az USA Éve. Kicsit nehéz szívvel, ugyanakkor izgalommal telve tekintek erre az elkövetkező hét hónapra. Március 4-én utazom, és a tervek szerint október 12-én térek Haza.
A visszaszámlálás megkezdődött. USA! Here I come…
zsigmond.judit1974 · http://skypesuli.hu/hirek 2011.02.26. 22:59:39
successbunny 2011.03.06. 15:12:31