Szervusztok!

Eppen Grand Junctionbol hajtunk ki az autopalyan. Reggel fel 8 van, sut a nap, 2 fantasztikus napot tudhatunk magunk mogott.

Tomival es Cilivel kedd reggel talalkoztunk Denver mellett, ahol hatrahagytam kicsi kocsikamat (sok helyen lehet talalni ingyenes parkolokat, ahol napokra is ott lehet hagyni az autot), belaktam magamat es a hatizsakomat a kis autojukba. Nyugat fele vettuk az iranyt, a 70-es uton. En kihasznaltam, hogy vegre nem kell vezetnem es szinte azonnal benyomtam a szunyat. Nincs mit tenni a 24 oras ebrenlet, es a 19 oras munkanap utan nem volt eleg az  4 oracska, ami alvasra jutott.

Elso allomasunk Mount Evans volt, ismet egy 14-ezres dombocska. Mar a felvezeto út sem volt semmi, a homerseklet folyamatosan csokkent. 70 F-rol 39-re (3 C). Faztunk is rendesen, de a latvanyert megerte. A magassagkulonbseget megint megereztuk kicsit, de nem is kell ezen csodalkozni, hiszen 2000 m-rol felmentunk masfel ora alatt 4300-ra, majd szallasunkat, Grand Junctionban, 1700 m-en foglaltuk el.

Tomieknak sikerult Marriottban fejenkent $20-ert szallast talalniuk 2 ejszakara. J Ugyhogy jo dolgunk volt. Elmentunk meg este sorozni, majd agyba vagtuk magunkat, hiszen masnap nagy nap allt elottunk.

Reggel indultunk tovabb nyugatra az Arches Nemzeti Parkba. Az elozo blogbejegyzesben irtam a 127 orarol. Az a srac a Canyonlandsben szenvedte el a balesetet, ahova sajnos nem jutottunk mar el ido hianyaban, de az Arches (egymastol kb 16 km-re vannak) nagyon hasonlo. Fantasztikus hely. Mar a belepo kapunal a hatalmas, voros sziklafalak fogadnak. Lelegzetelallito. Egy ranger vezetett egy ingyenes turat, amihez csatlakoztunk is, amint megerkeztunk. Nagyon erdekes volt. Megtudtuk hogyan alakultak ki az arch-ok (boltiv), es hogy a foldon ez az egyetlen park, ahol ilyen mennyisegben megtalalhatoak. Mi meg csak tatott szajjal alltunk a 20-30 meteres homokivek alatt. A homerseklet folyamatosan emelkedett (delutan atleptunk a 90 F-et, 32 C), a nap meg teljes erejebol egetett. Mindenki vigyen magaval magas faktoru napvedo kremet, sapkat, es rengeteg vizet! A parkban fel lehet tolteni a keszleteket, de a kezunk ugyeben is legyen mindig egy fel liter meg akkor is, ha csak egy fel orara szallunk ki az autobol. A trailrol sose terjunk le, de ha megis eltevedunk, keresni kell egy arnyekos helyet es varni arra, hogy megtalaljanak. Ezert is kell nagyon sok vizzel elindulni, mert ilyen helyen barmikor tortenhet barmi. Egesz nap a parkban voltunk, megneztuk az Archok nagy reszet, Tomival pedig elbandukoltunk a Delicate Arch-hoz. Ez az arch lathato Utah allam rendszamtablajan. Oda-vissza mindossze 4,8 km volt, de a hoseg miatt felfele igencsak szenvedtunk. Voros, kopasz sziklakon meneteltunk  a tuzo napon. Tomit a hely Izraelre emlekeztette, amit konnyen el tudok kepzelni. A Delicate Arch gyonyoru, foleg ha nincs tele francia turistaval. Itt volt az elso hely, ahol ennyi europai turistat lattunk a nemetektol kezdve, a franciakon at, a hollandokig. A legextremebb a holland rendszamu lakokocsi volt! Hihetetlenek ezek a hollandok, hogy kepesek atkompozni az oceanon!!!:D

Keso delutan hagytuk el a parkot, ettunk egy jo kis olasz etteremben, Moab-ban, majd Grand Junction fele vettuk az iranyt. Hazafele a Colorado River mellett jottunk a canyonon at. Gyonyoru volt! Tele volt campingezo, sutogeto emberekkel, a keso delutani nap vorosre festette a sziklakat. Vissza kell meg ide jonni, megnezni a Canyonlands NP-ot, es satorozni egyet. 2 nap alatt Utah konnyeden belopta magat a szivembe. Jovok meg ide.