Ugy dontottem addig fel nem allok innen, amig legalabb egy bejegyzest nem alkotok. Hajnali fel 2 van, meglatjuk meddig birom. J
Sajnos megint jo regen nem irtam, igy az emlekezetem is hianyosabb egy-egy turaval kapcsolatban, de azert remelem igy is elvezni fogjatok.
Norival hosszas tervezest megelozoen, vegre elszabadultunk 1 napra. Ugy terveztunk koran reggel eszaknak vesszuk az iranyt, satrazunk este valahol, ahol megtetszik, majd masnap reggel koran elindulunk, hogy visszaerjunk Springsbe a munka kezdetere. Valaki meglepodik, ha azt irom, hogy nem igy tortent? Ismertek, jovok es utanam a vizozon. J
A vezetest atvallaltam, tekintve, hogy Nori 2 orat aludt. En 4-et, ezert ez tunt esszerunek. Norikam kb. a masodik piros lampaig birta, majd bevetette magat a hatso ulesre, es neki par oraig kepszakadas volt. Kb. 4 ora volt az út a nemzeti park bejarataig. A hely gyonyoru, hat igen megint szar helyre jottunk J Az itteni ranger is nagyon kedves volt, jot beszelgettunk vele, majd felfedezoutra indultunk. Vegigneztuk a kilatopontokat, fenykepezkedtunk, majd elmentunk az út vegere, ahonnan vezetett egy kisebb gyalogut, ahonnan gyonyoru kilatas nyilt a canyonra. Elkepeszto volt! Út kozben talalkoztunk egy idos bacsival, aki megkerdezte, hogy magyarul beszelunk-e. Nagyon megorult nekunk, es elmondta, hogy az o szulei is magyarok, es emlekszik meg par magyar notara, amit gyerekkoraban enekeltek neki. Annyira helyes volt: ott allt a kozel 90 eves bacsi, es nagyon eros akcentussal elkezdett nekunk magyar nepdalokat enekelni. Eszmeletlen volt. Na, az ilyen pillanatokert erdemes reggel felkelni. Videot is csinaltam rola, majd beteszem az osszevagott videoba a vegen.
Tehat a kis trail vegen volt egy nagy szikla. De egy nagyon nagy. Tudjatok az a fajta, ami ott van, nezed es nem birsz ellenallni, hogy megmaszd. Nezegettem jobbrol, balrol, eleg veszelyesnek tunt, de nem megvalosithatatlannak. Nem volt mit tenni, ott volt :D Nori beelesitette a kamerat, en pedig megkezdtem az ereszkedest, hogy a szikla masik felen atmaszhassak, es meghoditsam. Az adrenalinszintem pillanatok alatt az egekben volt a szuk resekben. Volt egy resz, ahol csak egy erosen korhadt fadarab volt az osszes kapaszkodo. Na ott elgondolkoztam, hogy megeri-e. De hat micsoda kepek lesznek, ha feljutok. Ha ott megcsuszom en lettem volna a 2. 127 Hours foszereploje. Termeszetesen nem tortent semmi, es onnan mar konnyu volt atmaszni a masik sziklara. Hihetetlen volt a kilatas. Hatalmas a szakadek. Nori meg pottomnyi a masik oldalon. Mire felertem egesz kis csapat gyult Nori kore, akik felvaltva biztattak, es aggodtak. Arik voltak. Csinaltunk egy jo par kepet, hallgattam es csodaltam a canyont, majd visszamasztam Norihoz. Mondanom sem kell: megerteJ
Visszefele uzsiztunk, leegtunk, vettunk kepeslapot. Annyira megtetszett a hely, hogy ugy dontottunk a canyonban ejszakazunk. Szereztunk egy jo kis satorhelyet, majd felavattuk kis satramat, ami mondanom sem kell a legcsudibb kerek e VilagonJ a satrazok folyamatosan jottek, az ozek bemaszkaltak a campingbe vacsizni, a nyugalom pedig csak ugy razuhant az emberre. Nem voltunk tul szocialis kedvunkben, ezert ugy dontottunk inkabb hodolunk egyik legkedvesebb hobbynknak es lefekszunk koran aludni. Kb. 2 percbe telt es mindkettonket elnyomott az alom este fel 8kor J Hat igen, a szabadnap az egyetlen, amikor lehet aludni, ki kell hasznalni. Masnap fel 7es indulassal szamoltunk, es akkor kenyelmesen visszaerunk Springsbe. Haha, de most jon a csavar. Most kene kiirnom: To be continued. Tesom mindig ezt csinalta gyerekkoromban, mikor tortenetet meselt, csak o tenyleg felfuggesztette a jatekot 1 napra bokros teendoi miatt. En meg alig birtam kivarni, hogy masnap legyen es megint „farmozzunk”. Szep emlekek. :D
Szoval elindultunk. Fel a canyonon at a kijaratig. Az út mindket oldalon surun kint volt a tabla: Falling rocks=kozuhanas varhato. Egy ido utan olyan szerencsetlenul volt tele az út kovekkel, hogy nem lehetett kikerulni. Barbika megallt, ranezett Norikara: „Szerinted befer?”
Reply: „Nana, tok kicsi!”
B: „Oke!”
Hat ezt nem kellett volna.
Mondanom sem kell. Nem fert be. A kis szar kavicsnak tuno sziklatomb vegignyarsalta az alvazam. Hatalamas zaj, megallas, ranazes Nori torz arcara, majd latni a felszallo fustot. Nem mondom, nem a legkellemesebb erzes.
„Mi a f---?!”
„Uristen, ez mi volt?!”
Felre kell huzodni eloszor is, hiszen kb egy perc alatt letarolnak itt.
Kiszallunk. Merjuk fel a karokat.
Basz--- nagy folyadekcsik az uton. Nem jo jel. Akkor nezzunk a kocsi ala. Konkretan valami omlott az alvazambol.
Na akkor dobta le az agyam az ekszijat. Egy rovid, gyors, es fajdalmas idegosszeomlas utan vegre elkezdtem gondolkozni. Ki kell innen jutnunk, de k. gyorsan es megnezetni az autot a legkozelebbi varosban. Oke. Be a kocsiba, motor beindul, beteszem sebessegbe, fekrol lelepek, kocsika elkezd gurulni a szakadekba. HAHA!!! What the EF? Kezifek, freaking out. Akkor mar tenyleg elkezdtem izgulni.
Eppen jott egy auto, akit meg is allitottunk, hogy segitseget kerjunk. A bacsi kicsit jobban kepben volt a kocsikkal, mint mi. Megfogdosta a kiomlottt folyadekot, megszaglaszta, majd kozolte, hogy ez a valtofolyadekom volt. OH YES!!! Innen indult kalandos, de mindenekelott koltseges par orank. Hivott nekunk segitseget radion (enelkul eselytelen ott telefonalni, gondolhatjatok mennyi terero van), jottek a kavicseltakaritok (akik mellesleg viccesen megjegyeztek, hogy ez lehet az o hibajuk, mert nekik kellett volna letakaritani az utat, en annyira nem rohogtem…), ott volt a ranger, tiszta party volt. Magyarorszag gazdasagi helyzetenek kivesezese utan megjott az elszallito autonk is. Felemelte, megnezte: ez a valto, a motor sertetlen. Oh yes, akkor nem kuka az egesz kocsi. Lezotyogtunk a varosba, tejeltem neki rendesen, majd atadtuk a szerelonek a terepet. A munkanak lottek. Ma mar nem erunk vissza.
Mint utobb kiderult a szeretett kavicska sajnos nagyon szerencsetlenul talalta el a kocsit, es hatalmas lyukat utott a valtomban, aminek kovetkezteben a 8 liter valtofolyadekom kb 5 sec alatt kifolyt. Szerencsere volt alaktreszuk ezert csak par orank, es nekem par szaz dollarom banta. Mar minden mindegy. Springsbe mar ugysem erunk vissza, a kocsit megjavitottak, en tonkre mentem, akkor maradjunk meg egy napot. J Ez nekem USA. Szivas. Tisztaban vagyok vele, hogy gyoker voltam, az en hibam. Tanultam ebbol is. Bar a tanulopenz lehetett volan kicsit olcsobb L
A kozelben volt egy termeszetes melegvizu forras, ahova belaktuk megunkat a nap hatrelevo reszere. Mivel opcionalis volt a furdoruha hasznalata, ezert sajnos nem lehetett kepeket csinalni. Gyonyoru volt az a hely. Bent ulsz a meleg vizben, kozben meg csodalod a havas hegyeket. En megprobaltam kiheverni az idegosszeomlast es ertekelni a helyzetet. Senki nem serult meg, nem tortent helyrehozhatatlan kar, hulye vagyok, de tanultam belole. Sirankozni hosszabb tavon nem kifizetodo. Itt nincs anya, apa, teso, barat, aki majd megveregeti a vallad es biztosit, hogy megoldjuk. Itt olyan egyedul vagy, mint a kisujjad. Ha bajod van, neked kell megoldani, senki nem fogja helyetted. Nem mondom, hogy hazamegyek innen es nem fog mar semmi nehezseget okozni, de az biztos, hogy keves dolgon fogok meglepodni ill. kiakadni. Annyi szarsag tortent itt velem a 4 honap alatt, mint otthon osszesen, miota leraktam a matchboxokat.
Egy fantasztikus satorhelyet talaltunk egy to mellett. En megmutattam belulrol a gyomromat egy par sornek, majd bekucorogtam a halozsakomba, menedeket keresve a csunya, gonosz vilagtol, valamint remelve, hogy a kovetkezo nap ennel mar csak jobb lehet.
