2010. jún. 14.
Útvonal: Sopron – Fertőrákos – Balf – Hidegség – Fertőd – Pamhagen – Apetlon – Illmitz – Podersdorf – Neusiedl am See – Purbach – Oggau – Rust – Mörbisch am See – Fertőrákos – Sopron
Táv: 150 km
Idő: 8,5 óra
Hétfőn reggel ötkor felkelés, reggeli, fél hatkor indulás. Lett volna. Mivel csak a kapuig jutottam el, mert előző nap sikeresen szereltem össze a bringát a szállítás után, és konkrétan nem forgott a hátsó kerekem. Na, mondom, ez jól kezdődik. Profikhoz méltó gyorsasággal valahogy csak megoldottam a problémát és fél órás késéssel el is indultam.
A városból egészen gyorsan kikeveredtem, és Fertőrákos felé vettem az irányt, mert a tervem az volt, hogy észak felé indulok útnak és úgy kerülöm meg a tavat. Ez nem így történt, de azt hiszem, ezen már senki nem lepődik meg. Fertőrákosnál olyan jó kis leejtőt találtam, hogy gondolkodás nélkül hajtottam le rajta. Mire észbe kaptam Balfon találtam magam. Sebaj, túl egyszerű is lett volna, ha Barbi azonnal megtalálja, merre kell menni. Hát akkor változott az irány, most már én vissza nem megyek. Belenyugodtam a 10 km-es feleslegesen megtett útba és kerekeztem tovább. Az idő gyönyörű, nem volt 40 C°, mint az utóbbi napokban, forgalom szinte semmi, útminőség kiváló. Már ahol nem lepte el sártenger a bicikli utat. Körülbelül Fertődig gyűjtöttem mind a gépre, mind magamra a sarat, de ezután száraz szakasz következett. Fertőboztól egészen Illmitzig bicikliút vezet, ami nagyon jó minőségű. Ausztriában végig jelzik táblákkal, sőt aszfaltfelfestéssel, merre kanyarog a falvakban a bicikliút. Könnyű megtalálni, bár azért nekem néha sikerült kicsit belekavarodnom. De ilyen esetben csak oda kell menni egy kedves osztrákhoz, aki mosolyogva elmagyarázza, merre kell menni.
Illmitznél választás előtt áll a biciklis turista. Egyik lehetőség az autósok által használt főút, ami szintén nem túl forgalmas, vagy az 5 km-rel hosszabb, kimondottan bicikliseknek ajánlott út, ami a tó mellett halad. Én mindenkinek ezt ajánlom, mert megéri! Véleményem szerint ez a legszebb része az egész útnak.
Meg se tudom számolni hányféle madarat láttam, lovakat, ahogy legelnek és sütkéreznek a napon. Van egy szép kilátó, ahonnan be lehet látni az egész tájat, és a madárvilágot is jól meg lehet figyelni. Káprázatos. Rengeteg kis út van itt, Fertőzugban (Seewinkel), ahol órákat lehet barangolni. Podersdorfnál van egy kikötő, amit mindenképpen érdemes megnézni. Nagyon hangulatos, még akkor is, ha csak egy tízperces szünetet tart az ember, de kisebb túrák végcélja is lehet.
Neusiedl közelébe érve már nem annyira izgalmas az út, de én ezt nem is bántam, mert már haladnom kellett. Tekintve, hogy elszaladt az idő, és szakadt az eső. Kisebb kavargások után (Oggaut elhagyva a mai napig nem értem, hogy lehet Rustba elmenni a bicikliseknek ajánlott úton.) elértem Rust határát. Sokáig a B10-es utat kell követni, majd át kell váltani a B14-re. Itt kezdődtek a problémák, de biztos vagyok benne, másnak nem jelentett volna gondot. :D Hát igen, van önkritikám. A GPS alapú navigációt nekem találták ki. (Innsbrucknak neki se indulok GPS nélkül. Sajnos az út más okok miatt is későbbre tolódott, de nem is baj, mert GPS nélkül egy tapodtat se teszek.) Ha valaki Rustnál jár, nem szabad kihagynia, hogy lemenjen a partra, megnézze a gólyákat és sétáljon egyet a városban. Feledhetetlen élmény! Sajnos idő szűkében, én egyenesen a határnak vettem az irányt, remélve, hogy fél óra alatt beérek Sopronba. Sajnos nem sikerült letekerni a 18 km-et ennyi idő alatt a szakadó esőben, vízhatlan kabát nélkül, hegymenetben. Fél háromra értem az állomásra, és meg is vettem gyorsan a jegyet a következő IC-re, ami háromnegyed órán belül indult. Fantasztikus élmény volt, és ismét gazdagabb lettem egy tapasztalattal. Soha többet nem fogok olyan vonattal utazni, amin van bicikliszállító kocsi, mert ez azt jelenti, hogy ott kell hagyni egy üres vagonba (lehetőleg leláncolva, ami nekem nem állt rendelkezésemre, mert nem akartam 150 km-en keresztül még azt is cipelni), és leülni egy másik kocsiban, majd bízni abban, hogy nem lopják el. Hát én ebben nem tudok bízni, ezért próbáltam megoldást találni, hogy ne kelljen végig állnom az egész utat Budapestig, de a biciklim is megmaradjon. Találtam egy lerobbant fülkeszerűséget, és bevackoltam oda magam. Nem részletezném milyen kényelmes, színes és érdekes utam volt, de azt megjegyezném, hogy a szolgáltatás minősége és ára finoman szólva nem voltak arányban egymással. Ebből is tanultam. Hiszen, ha nincs bicikliszállító kocsi, nyugodtan maga mellé teheti az ember a cangát, és egy ellenőr sem szólhat egy szót sem.
Összefoglalás
Ismét gazdagodtam egy gyönyörű élménnyel. Ez egy könnyű túra, néhány kisebb emelkedővel, nagyrészt kerékpárúton, részben kis forgalmú országúton.
Fontos, hogy megfelelő mennyiségű vizet vigyünk magunkkal, mert Ausztriában nincsenek nyilvános kutak, mint Magyarországon, ahol fel lehetne tölteni a készleteket.
Ha valaki kisebb túrát szeretne csinálni, ajánlom Sopron – Mörbisch – Rust útvonalat, egy hosszabb pihenővel Rustban. Másik lehetőség autóval elmenni Illmitzbe, majd Fertőzugban lehet tekeregni, amennyi jólesik.
Happy cycling
avegyész 2011.02.08. 20:53:16