2010-06-30

2. nap

Majd’ kipusztulok a fájdalomtól. Kicsit kimentem ma napozni. Na jó, a jelek szerint nem is annyira kicsit, mert a bőröm színe felvette az egységes vöröset. Úgy nézek ki, mint azok az angolok, akik idejönnek melegedni, és nem sütötte nap őket a tavalyi nyaralás óta. Csak megmaradok.

Sűrű volt a mai nap. Az újdonság kedvéért lementem reggelizni, ugyanis már megtalálom az éttermet. Jó, mi?! :D Még nem látom át teljesen a szállodát, de már vannak bejáratott útvonalaim. Biztos pár hét múlva röhögök majd magamon, hogy mekkora kerülőket tettem, de most megelégszem, hogy eljutok ahova indultam.  

Ezután felkészültem a szobámba a beszerzőkörutamra: a szoknyámért még le kellett mennem, az egészen furán beszélő nénihez, akitől takarítószert is kérni akartam, be kellett szereznem a névkártyámat, és a beosztásomat is kiderítettem. Hatalmas sikernek tekintem, hiszen egész mondatokat kellett megfogalmaznom spanyolul. :D Nem mondom, hogy zökkenőmentes volt, de sikerült mindegyik.

Kitakarítottam az Odút. Sokkal jobb. Tisztára hozzám fog nőni ez a hely.

Lementem fürödni. Nagy pillanat: életem első fürdőzése egy óceánban!!!! Bizony ám!:) Nagyon kellemes volt, főleg mivel nem kell mindenféle védőfelszereléssel nekivágni a mártózásnak, mint azt a horvát tengerparton tapasztaltam. Itt homokos a part, és a vízben sem támadnak meg szúrós állatkák, s nem állnak ki a földből fél sziklák. Még mindig nem szoktam hozzá, hogy sötétszürke a homok, de nagyon érdekes.

Ebédre ismét visszatértem a szállodába. Nem panaszkodhatok, mindig találok valami finomat. Nem mondom, hogy mindig tudom mit eszek, de még nem maradtam éhen. :D Ettem már csirkét, csirkének látszó halat, zöld krumplit hallal, tavaszi tekercset, bárányt. A köretnek mindig van sült krumpli, zöldségek, olívabogyó. Édességnek is találok valamit vacsoránál, ezért az a rekeszem se marad üresen.:)

Ezt látom, mikor leviszem a szemetet.:DDDD

Megtaláltam a Tourinform iroda spanyol változatát, és be is gyűjtöttem, egy csomó prospektust. Annyi hely van, amit látni akarok, hogy csak na, csak győzzem anyagilag.

Vacsi után muszáj volt még egy kicsit napozni, és fürdőzni, aminek az eredményéről egy másodpercre se tudok megfeledkezni. De szuper volt feküdni a homokban, hallani, ahogy a víz a parthoz csapódik, olvasni, és ha már kellőképpen felforrósodtam, megmártózni a hűvös vízben.

Este meg ismét visszatértem a Leonardoba. Tetszik az a hely nagyon. Este 8-tól átváltozik party hellyé, mint itt minden más, de nagyon jó zene szól, és mivel angol anyanyelvűek irányítják a helyet, meg sem kell erőltetnem magam a nyelvvel. :P

Mindjárt indulunk a többi gyakornokkal moziba, megnézzük a Twilight 3. részét. Még szerencse, hogy olvastam, így talán érteni is fogok valamit. Bár igyekeztem gyakorolni rá, és néztem a spanyol szappanoperát, ami egy idő után elég unalmas. Még az én fantasztikusan egyedülálló nyelvtudásommal is megértettem, hogy senki nem azzal van együtt, akit szeret, a régi szerető meg akarja ölni az újat, és a sminklemosót nem ismerik. :D Hamar meg is untam, és inkább Spong Bobot néztem. Tudom, óvodás vagyok.

Holnap lesz az első munkanapom. Izgulok. Nagyon izgulok. Vége a jó világnak, sajnos dolgozni is kell.

2010-07-02

A mozi nem volt rossz, de jobb lehetett volna, ha nem a 2. sorból nézzük. Ti hallottatok már olyan mozijegyről, amin nincs szék- és sorszám? Én még nem, de most volt hozzá szerencsém. Tehát érkezési sorrendben történt a helyek feltöltése, így mi nem jártunk sikerrel. Egészen érdekes élményt nyújtott ilyen szögből látni Edit, bár Jakob állandó felsőruházati hiányán semmit sem rontott. :D Bejuskám! Neked hogy tetszett?

Kivételes napimádatomnak köszönhetően tegnap egész nap haldokoltam. Azt hiszem, ezt hívják napszúrásnak. Nem egyszerűen leégtem, hanem megpörköltem magam. Munka után le is feküdtem aludni, majd lementem vacsorázni és folytattam az alvást. Ma már jobban érzem magam, bár még mindig tudnék aludni egész nap.

Az első munkanap érdekes volt. Érdekes, nem találok jobb szót rá. Mindegyik eddigi munkahelyemtől különbözik. Annak ellenére, hogy 4 csillagos a szálloda, én nem érzem annak, és a külföldi vendégek közül is sokan vannak ezzel így. Egy nap alatt ennyi panasszal még nem volt dolgom, de még jobban meglepett a recepciósok reakciója. Pl. volt egy német idősebb nő, aki sebtapaszt kért, erre közölte a recepciós, hogy nincs. Én meg kikerekedett szemmel néztem rá, hogy mi van. A német nő (akinek nekem kellett elmagyaráznom, hogy nem adunk, mert csak németül beszélt, a recepciós meg nem tud németül) kicsit kiakadt. Elkezdte magyarázni, hogy ő még ilyet nem látott 4 csillagos helyen, és hogy ők most azonnal hazamennek. Legszívesebb azt mondtam volna neki, hogy tök igaza van, és hihetetlen ez a hely. A spanyol kolléga meg csak húzogatta a vállát, hogy ja persze majd idejönnek kis vágásokkal és mindenkinek adnak majd, meg hogy menjenek el a gyógyszertárba, itt van 1 percre. Én meg csak egyre jobban csodálkoztam.  Az is kb. ötször megtörtént, hogy nem volt meg az érkező vendég foglalása, pedig neki meg volt a visszaigazolás. Nekem ezek nagyon furcsák, ilyenek soha nem történhettek meg a Hiltonban, a Sofitelben meg még elképzelhetetlenebb lett volna. A másik, amihez még nem tudtam hozzászokni, hogy sokszor kiabálnak. De nem azért mert idegesek, csak szeretnek hangosan beszélni. Érdekes.

A spanyolom javul. A legtöbb munkatársat már értem, kifejezni is jobban tudom már magam, bár még mindig egyszerű mondatokkal. Maga a munka nem olyan nehéz, de idő kell hozzá hogy megtanuljam. Pl. helyismeret nélkül kicsit nehéz elmagyarázni a vendégnek, hogy merre találja a keresett látványosságot. A check in/out nem olyan bonyolult, bár nem ártana, ha valaki egyszer elmondaná pontosan, hogy kell. De állandóan azt mondják, hogy nézzem mit csinálnak. Ezt hívják ők trainingnek. Érdekes. Egy nap alatt tudatosodott bennem, hogy még legalább két nyelvet meg kéne tanulnom: orosz és francia. Ők nem beszélnek csak a saját nyelvükön, de tele van velük minden. Elég bosszantó, hogy hiába beszélek három idegen nyelvet, nem nagy szám, mert sokan megtanultak ennyit, és az anyanyelvük is használható. Sajnos nekem nem. Ha találkozok is magyar vendéggel, ők beszélnek angolul. Így jártam.

Ha kikúráltam magam és végre sikerül egy hétre előre kiderítenem a beosztásomat, elkezdem felfedezni a szigetet. Találtam biciklibérlést 9 euróért, de autót is lehet 30 euróért bérelni egy napra. A tömegközlekedést még mindig nem tudom, de azt is ki fogom deríteni hamarosan. Nagyon hiányzik már a tekerés, teljesen be fogok kattanni emiatt. Tuti nem fogok biciklit venni itt, mert nem tudom hova tenni. De majd havonta párszor azért elmegyek tekerni, jobb, mint a semmi.

Folyamatosan fejlődik a szókincsem. Hihetetlen fontos szavakat tanulok a szappanoperákból: Menj el! Bella és Pablo szakítottak! Csókolj meg! Te vagy a legfontosabb nekem! Tudom a titkod! :DDDDDDD

A munkahelyen már nem ilyen érdekes, de a gémkapcsos gépet már tudom spanyolul, pedig még magyarul se tudom, mi a rendes neve. :D

Na megyek fürödni és ebédelni, aztán háromra dolgozni. Jobban mondva 15:20-ra. Micsoda időpont ez?! Főleg azért meg még mindig komoly problémát okoz megérteni a hülye időpontokat spanyolul. De ma kicsikarok egy nyomtatott beosztást a főnöktől.

2010-07-03

Vettem egy könyvet.

Tudom, tiszta hülye vagyok, de nem lehetett otthagyni. Mivel csak délután megyek dolgozni, ezért elmentem sétálni. Három órát mászkáltam, de közel se tűnt ennyinek, mert annyira szép volt! Találtam egy boltot „librería” felirattal, és rögtön be is mentem. Inkább papírbolt volt, ahol elvétve lehet találni néhány könyvet is. Ott figyelt Kenn Follett könyve is, ami nem egy könnyű olvasmány, de mivel már olvastam magyarul, gondolom jó gyakorlás lesz. Nora Robertsért nem fizettem volna ki a 20 eurót, de be kell látnotok, Ken Follettet nem lehetett otthagyni 12 euróért. Most már 3000 oldal olvasnivalóm van. :D Azt hiszem, októberben könyvekkel fogom teletömni a bőröndöm.

Megvettem a képeslapokat is, úgyhogy nemsokára el is küldöm nektek, hagy irigykedjetek milyen szép helyen vagyok.:)

Az egyik szó, amit már az első napokban megtanultam a „rebajas” volt. Itt valóban szinte minden boltban leértékelés van. A tv-ben is minden reklámban benne van. A műsorok nagy része vagy a „fiesta”-ról, vagy a „vacaciones”-ről szól, de nagyon sokat beszélnek a munkanélküliségről. Sőt napról napra nyomon követik, hogy a Kanári szigeteken pontosan hány regisztrált munkanélküli van.

Tegnap fantasztikus nyelvtudásomnak köszönhetően bementem dolgozni, amikor szabadnapom lett volna. Hát szó mi szó, igen tehetséges vagyok. De rendes volt az egyik munkatárs, egyszerűen átírta a beosztást, és holnap lesz szabadnapom. Elmagyarázta mit jelentenek a rövidítések a beosztásban, tehát remélhetőleg több ilyen nem lesz.

Tegnapi munkanap jobb volt már, bár még mindig csomó mindent nem értek, de arra várhatok, hogy valaki elmagyarázza. Találkoztam magyar vendégekkel, és az egyik magyar utazási iroda kitelepített idegenvezetőjét is megismertem. Már 8 éve itt lakik. Örülök, hogy megismertem, mert majd kérdezek tőle, hogy mit érdemes megnézni, meg hogy a legolcsóbb.

Hihetetlen jó érzés, hogy nem csak a BKV-zást úszom meg, hanem a közlekedésre fordított idő 2 óráról kb. 5 percre csökkent. Azért ez nem rossz, ugye? :) Ehhez bezzeg nem volt nehéz hozzászoknom.

Sétálgattam a környéken:DDD