2011-03-08

Ma sikerült bankszámlát nyitnom. Meglepően könnyen és problémamentesen ment. Nagyon kedves volt az ügyintézőnk. Már „vártak” minket, vagyis a broadmoor-os diákokat. Sokat beszélgettünk a hölggyel, aki maga is bevándorlónak számít, hiszen Romániából költözött ide 6 évvel ezelőtt. Elmesélte romantikus megismerkedését amerikai férjével, majd beszélgettünk kisfiukról. Megtudtuk, hogy összesen 3 hónapot töltött vele otthon születése után. Ennyit támogat a munkáltató. Mondta, hogy azóta „day care”-ben (kb. olyan, mint a bölcsi) van a kisfiú, amiért $270-t fizet HETENTE a család! Azért ezek nagyon kemény dolgok. Finom szólva sem gyerek centrikus ez a társadalmi hozzáállás.

Minden ki van írva szinte mindenhol spanyolul is, ezért szóba kerültek a külföldiek. Megkérdeztem a hölgyet, hogy szerinte az amerikaiak hogy élik meg ezt a („melting pot”) helyzetet. Azt mondta, hogy soha nem fogjuk megtudni, valójában mit gondolnak rólunk, külföldiekről, mert illegális kifejezni a nem tetszésüket. Mindenki kedves, „hiszen illegális nem kedvesnek lenni”. Hmmmm elgondolkodtató. Az mindenképpen szembetűnő, hogy mindenki kedves, mosolygós, aranyos. Ha bemész a boltba hangosan rád köszönnek, a kasszánál megkérdezik hogy vagy, és szép napot kívánnak. Furcsa. Nem mondom, hogy rossz, csak nekem, savanyú magyarnak ez még egy kicsit művinek hat. Aztán lehet csak magyar hozzáállásom miatt érzem ezt, és a mosolygós eladók valóban ennyire szeretik és élvezik a munkájukat. Csak nekem nehéz elhinni ezt.

Visszatérve a bankhoz (Wells Fargo). Érdekes, hogy itt nincs semmiféle számlanyitási, számlavezetési díj. Minden ingyen van; pénzfelvétel, dombornyomott kártya, internetes ügyintézés. Annyi a kitétel, hogy minden hónapban a számládról el kell különíteni $25 ill. $75 (mindenki maga döntheti el mennyit) megtakarításra. Tehát min. ennyi pénznek mindig kell rajta lennie. Nekem nagyon tetszik ez a rendszer.

A hatalmas autókon, embereken kívül még egy dolgot megfigyeltem rövid ittlétem alatt. Soha nem láttam még ennyi katonát sétálgatni az utcán, vagy ebédelni a McDonald’s ban. Otthon, ha egyenruhás katonát lát az ember az utcán civilben minimum jól megnézi magának. Itt természetes, csomó van belőle, és velük is rendkívül kedvesek a szolgáltatók.

Érdekes, hogy nem ismerjük fel az itteni dolgokat. Ezt úgy értem, hogy pl. a benzinkutat ABC-nek, a cukrot mosószernek nézzük. Nem értjük a közlekedést. Miért nincs járda? És a közlekedési lámpa miért a kereszteződés túlsó végében kap helyet? Az autós miért áll meg előttünk, amikor még nagyon-de nagyon messze vagyunk tőle? A ham and eggs-es hamburger zsömléje miért cukrozott? Más, nagyon más. De hát ezért jöttem!

Szakad a hó, ezért a bringák még érintetlenül pihennek. Van egy hete az időnek, hogy rendbe jöjjön. :D

Próbálunk SIM kártyát vásárolni, de nem olyan könnyű. Úgy néz ki csak egy szolgáltató (at&t) árul olyan kártyát, amit külföldi telefonnal lehet használni.

Kezdem leküzdeni az időátállást. Bár este nyolckor már ágynak esek, és 6-kor legkésőbb fent vagyok, de javul a helyzet:) Szerintem még pár nap és átállok.