Helyi idő CO-ban

Képeslap helyett

A blognak két célja van: mindenekelőtt szeretteimmel szeretném megosztani azokat az élményeket, amelyeket a tőlük távol töltött időben szerzek, így is közelebb érezve őket magamhoz. Másik célja, hogy az útjaim során szerzett tapasztalataimat, kellemes és rossz élményeimet minden érdeklődővel megoszthassam, segítve őket úti céljaik hatékonyabb megválasztásában. Minden utazni vágyó és kerékpáros turistának ajánlom rövid leírásaimat és remélem hasznosnak, olykor talán szórakoztatónak fogjátok találni. Happy cycling!

Brighter Planet's 350 Challenge

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Felszerelés

Friss topikok

  • orcinusorca: @avegyész: Gyoker vagyok, te meg meg ra is vilagitasz:DD mindjart kimoderallak :P (2012.09.14. 01:23) USA 2012
  • aszőkebarby: minek van ekkora táskád? mire tanítottalak, elég egy retikül :D (2011.08.16. 17:19) Pikes Peak
  • aszőkebarby: Remélem felültetek a NYC-s hullámvasútra is, mert ha valami akkor az egy óriási élmény!! (2011.07.20. 10:46) Las Vegas
  • rbbj: nagyon szép tájak, és jó képek! Hihetetlen, milyen változatos ez a kontinens! (2011.06.27. 20:55) Uj kepek
  • orcinusorca: Orulok:) Lattam am! Gondoltam is Rad! (2011.06.27. 20:49) Arches NP, Utah

Még élek :)

orcinusorca 2011.04.18. 05:41

2011-04-18

Nagyon régen nem írtam. Nem is tudom, hol kezdjem, annyi minden történt velem.

Először talán elnézést kérek mindenkitől, akinek nem válaszolok, nem írok, vagy ha írok is csak két sort. Sokat gondolok Rátok, de idő hiányában nagyon keveset tudok az otthoniakkal kommunikálni. Az email írásról szinte teljesen leszoktam, mert nagyon sok időbe telik. Skype-on keressetek, ott azért gyakran fent vagyok, és még webkamerás háznézést is kaptok, ha rám kattintotok J Tehát innen globálisan üdvözlöm minden családtagomat, és barátaim. Nagyon hiányoztok és próbálok majd dolgozni a problémán, hogy ne csak azt írjam: „Jól vagyok, minden rendben, puszillak” Sajnos mostanában mindenki csak ilyet kap. J

 

Tehát miért is nincs ennyire időm. Röviden: mert jól érzem magam nagyon! Na, de most végre kifejtem, hogy miért is.

 

Első ok a munkám. Elég sokat dolgozom, 48-80 óra/hét. Ami attól függ, mekkora forgalom van. Fárasztó is egyben, de élvezem is, főleg kéthetente mikor megkapom a paycheckem. J

Ez a fajta munka, ennyi óraszámban nagyon fárasztó fizikailag. Szellemileg már nem annyira, hiszen kezdek végre zöldfülűből dörzsöltté válni. J az elmúlt egy hónap nehéz volt. Minden új munka nehéz, de itt rájött még egy nehezítő tényező, amit kijövetelem előtt hanyagul lebecsültem. Ez pedig a magasságkülönbségből adódik. 2000m-rel vagyok a tengerszint felett, amiről én naivan azt hittem egy hét alatt leküzdöm. Hát tévedtem. Valóban elég az egy hét, ha nem csinál az ember semmiféle fizikai munkát, ill. nem sportol.

Rossz gondolatmenetem következményekkel járt. Ugye tudjátok, hogy biciklivel jártam egy hónapig. Más választásom nem is volt nagyon, és gondoltam mi az a 40 perc tekerés nekem naponta. Itt követtem el a hibát, hiszen az izmaimnak tényleg meg sem kottyant, de a szívemet megviselte. A viszonylag jó kondícióm miatt nem vettem észre egy jó ideig, hogy a tüdőm és a szívem nem bírja ezt a megterhelést. Első jelek (amiket balgán szintén félreértelmeztem) kb. a 2. hét után jelentkeztek. Elkezdett feldagadni a szám, de nagyon. Azt hittem csak ki van száradva az otthoninál sokkal szárazabb csapvíz és levegő miatt. De bármit csináltam vele, egyre rosszabb lett. Egy hét után már fájt az evés, a beszéd, minden. Iszonyat volt. Szinte az összes magyar küzdött ezzel a problémával, ezért nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget. Akkor kezdtem el igazán gyanakodni, hogy valami nagyon nem oké, amikor feldagadt a kezem, és a lábam. A lábam annyira fájt, hogy mire hazajöttem a munkából már nem bírtam járni. De még itt se jöttem rá, mi lehet a baj. Azt hittem az ízületek nem bírják a hirtelen megterhelést, de akárhogy áztattam Voltarenbe a lábam, nem javult. Ekkor már erősen aggódtam. Az amerikai work ethic, minden csak nem megértő, ha egy beteg dolgozóról van szó. Természetesen főnökeim aggódtak, hogy mi van, de azért félre nem érthető módon megjegyezték: „You need to get better”, ami azt jelenti, legyél jobban mert nekünk használható ember kell, és egy szempillantás alatt lecserélünk.

Aznap éjjel már nagyon rosszul voltam. Álmatlansággal küzdöttem, folyamatosan szomjas voltam, fájt a fejem, zakatolt a szívem, és járni ugye már pár napja nem tudtam, a szám meg le akart esni. J jól hangzik, nem? Rájöttem, hogy nem is az ízületek fájnak, hanem fel van dagadva a lábfejem, és a vérerek akarnak szétdurranni. Nem kívánom senkinek. Elővettem Wikipediat és elkezdtem olvasni, hogy mi a sz-r van. Minden tünetem pontosan ráillet a hypoxiára (lecsökken a vérben az oxigénszint). Én végig abban a hitben voltam, hogy már túl rég itt vagyok ahhoz, hogy magaslati betegség kezdeti stádiumával küzdjek. Ha olvassa valaki a blogot, aki nálam jártasabb a témában, vagy tapasztalt már hasonlót, akkor írjon már légyszi kommentet, hogy igazam van-e.

Gyorsan valami megoldást kellett találni. Amikor nem dolgoztam nem csináltam semmit, csak feküdtem. Mindenféle sportot teljesen felfüggesztettem, a munkába való biciklizés tempóját erősen lecsökkentettem. Lakótársammal egyet értettünk abban, hogy minél hamarabb autó kell. De mivel egyedül még egyikünk se engedhette meg magának ezért úgy döntöttünk társulunk 1 hónapra. Így április elején megvettünk kis Ford Taurusunkat. Elég hamar megszűnt az összes tünetem, és sokkal jobban lettem. Azóta elkezdtem ismét sportolni, de nagyon óvatosan, sok folyadékbevitellel. Még egyszer nem akarom azt átélni, mert finoman szólva, nem volt kellemes.

 

Na, ennyi volt a rossz dolog, innentől kezdve már csak jó lesz. J

Tehát kicsi kocsink (ami nem is olyan kicsi) szuper. Én néztem ki, gyártottam excel táblázatot a tulajdonságairól, hívtam fel a tulajokat, és végül ő lett. Egy kerékcserével, meg egy általános átnézéssel kezdtük kapcsolatunkat, de azóta semmi gond nincs vele. A V6-os motort mindig megsimogatjuk, mikor kiment egy-egy szorult helyzetből. Amcsiban vezetni egy európainak néha frusztráló. Nem ismerik a KRESZt, amit meg ismernek, az meg más mint nálunk, mi meg csak nézünk nagyokat. A lámpák a kereszteződés másik végében vannak, ezért nem igazán egyértelmű az elején, hogy hol is kell megállni, a sávok hatalmasok, és 4-5 van belőlük egy irányba, pirosnál lehet jobbra kanyarodni, a körfogalmat meg abszolút nem értik az amcsik. Nemrég láttam a KRESZ könyvüket. Hát nagyon vicces. Kb. egy A4-es spirálfüzetet képzeljetek el. Ennyi. Oktatóhoz nem kell járniuk, csak vizsgát tenniük. Ha ezt a bejegyzést egy héttel ezelőtt írtam volna sokkal vehemensebben szidtam volna őket, de mostanra már megértettem, hogy vezetnek, és miért jönnek át a záróvonalon. :D Kicsit félek, hogy teljesen hozzászokom az automata váltóhoz, de azért most nagyon jó, hogy csak a féket meg a gázt kell nyomni. Ha minden jól megy két hét múlva szétválnak útjaink és veszek magamnak egy sajátot, ami remélhetőleg még csudibb lesz. 

 

Munka

Szeretem. Voltak kétségeim az F&B-vel kapcsolatban, de határozottan szeretem. Az amerikai vendégek döntő többsége nagyon kedves. Nagyon ritka, hogy valaki kiakaszt. A saját részlegemen kívül extra órák keretében átdolgozhatok máshova is, ami nagyon érdekes és hasznát fogom venni később. Egy „hátránya” van, hogy sokat kell dolgozni. Nyáron nagyon busy a szálloda, ami jót tesz a paychekemnek, de szabadidőm alig van. Éppen most lett vége a Space Esposium konferenciának. Az egész Falu meg volt őrülve. Kb. 80 órát voltam bent én is, durva volt. A supervisor-om legjobb beszólása: „Sleep is in your future, guys. ” De nem panaszkodom, mert legalább jól keresek. Ha télen jöttem volna, korántsem lenne ilyen jó életem.

 

Szabadidő

Általában a két szabadnapot megadják, de van, hogy csak egyet vagy egyet se. :D ma éppen a szabadnapomat élvezem, a múlt heti őrület után. Ilyenkor általában elmegyek kirándulni. Gyönyörű ez a hely. Itt figyelnek a hegyek és hívogatnak. De megígértem magamnak, hogy kivételesen megfontoltam kezdem el felfedezni a tájat. Kisebb trail-ekkel kezdtem, holnap megyek egy kicsit erősebbre (http://www.cospringstrails.com/hikes/incline.html) és kb. két hét múlva megyek fel az első 14 ezresre. Így hívják a coloradói 4000 m felette hegyeket.

Mindenki nagy örömére kitaláltam valamit, amit ki fogok próbálni. Rock climbing. Először falmászással kezdem (már ki is néztem a sulit, és levelezünk, hogy találjanak nekem oktatót abban a kevés szabadidőmben), aztán (mindenki megnyugtatása végett), ha már elsajátítottam az alapokat, majd megyek terepre is. Most még ott tartok, hogy próbálom befogadni a 400 oldalas hegymászós könyvet (Mountaineering, Essential Skills for hikers and climbers), amit nemrég vettem. Megtaláltam a legjobb outdoor boltot (http://www.rei.com)  a városban, ahol nagyon sok pénzt el fogok „sajnos” költeni, amint megvettem kis autóm. Ez az a bolt, ahova nekem szigorúan tilos bemenni egy ideig. :D

 

Nagy vonalakban ennyi történt velem. Látom jó sokat írtam, úgyhogy nyugodt lelkiismerettel fekszem le. Holnap 4-kor kelek, hogy még munka előtt elmehessek túrázni. Kíváncsi leszek, hogy fogom bírni.

 

Hiányoztok!

 

Barbi

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

PS: Sajnos a videós link rossz. Majd egyszer nekiülök kideríteni mi baja.

4 komment

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

B.Béla 2011.04.22. 20:10:23

Szia Barbi!Nagyon örülök hogy jól érzed magad és a hosszú halgatás útán minden rendben van.Már nagyon aggódtam!!A megerőltetéses hegymászással nagyon vigyáz nehogy újból gond legyen.Várom a további szép képeket.
Puszi, Apu

ritymano 2011.04.25. 11:59:14

Köszi az élménybeszámolót,Drága!!!Nagyon szeretünk,és Te is hiányzol borzasztóan!!!Anyáék is üdvözölnek és köszönik a lapot,örültek nagyon!Írj,amikor csak tudsz!!!Ja,és semmiképp ne legyen "lelkiismeretfurdalásod" hogy elhanyagolsz minket,Te csak élvezd ki míg kint vagy,érezd jól magad!!!Mi megvárunk itthon,legalább pár évig megint lesz miről beszélni:)))!Na,nem mintha amúgy nem lenne!!!

orcinusorca 2011.04.25. 19:41:56

Köszönöm a kommenteket! puszillak Titeket
süti beállítások módosítása