Suru volt az elmult egy honap. Sok minden tortent velem a legutobbi bejegyzes ota. Megmasztam egy negyezres hegyet, voltam a keleti parton, voltam szerelmes, majdnem megoltem magam egy kis szojaval, ettem sushit, raftingoltam MAC-el, meghoditottuk a Conundrum Trail-t Norival, satraztam illegalisan, es fontos donteseket hoztam. J

De tartsuk magunkat a bejegyzes cimehez: Pikes Peak

Spanyolorszag legmagasabb hegye, a Teide, a maga 3718 meterevel tartotta szamomra a rekordot. Addig a napig, amig vegre osszeallt egy kis csapat es elindultunk a Pikes Peak meghoditasara.

Sorstarsaim kozott volt Joshua, az ausztral cowboy, valamint Merrill, aki egy stram coloradoi csajszi. Elozo nap bemelegitettunk egy kicsit az Incline-on Josh-al, aztan masnap reggel koran elindultunk a Barr Trail-en felfele.

Megtett szintkulonbseg: 2260 m

Tav: 22 km

Csucs: 4301 m

Ido: 9 ora

Milyen is volt ez a 9 ora a hegyen. Szamomra eszmeletlen nehez. Az eleje nagyon meredek volt, es a nehez taskaval igencsak megszenvedtem. A kozepe konnyu volt, majd a vegen megint bekemenyitett a hegy. Amint atleptunk a szamomra lelektani 3500 m-es hatart en lettem a leggyengebb lancszem. Egyre nehezebben vonszoltam magam es a taskam, egyre kevesbe kaptam levegot, ezert minel feljebb mentunk en egyre lassabb lettem. Az utolso ket merfolf kinszenvedes volt. Amikor meglattam a tablat, amin ki volt irva, hogy mar csak egy merfold ugy ereztem ez az, mar mindjart fent vagyunk. De az az egy merfold volt eletem legnehezebb es legfarasztobb egy merfolde. Ugy ereztem magam, mintha minden erom elszallt volna, mar az is nehezemre esett, hogy levegot vegyek, nem hogy tovabb bandukoljak felfele. Hihetetlen faradtsag szallt ram. Ami nem akart mulni. A tudomnek nagyon nem tetszett ez az egesz. Az utolso oraban elkezdett sipolni. Nagyon felelmetes volt. Kohogtem, alig tudtam levegot venni.  

Gondolhatjatok mennyire buszke voltam magamra, amikor vegre megpillantottuk a csucsot. Komolyan azt gondoltam, hogy en itt most nem tudok feljutni. Nem vagyok az a tipus, aki kiveri a hisztit a hegyen, hogy ennyi, nem birok tovabb menni, es majd lesz, ami lesz, oldjak meg a maszotarsak a problemat. De itt mar Josh mondta, hogy ez igy nem lesz jo es o felmegy a csucsra segitseget hivni. Az oxigenhiany ellenere is annyira eszemnel voltam, hogy az en biztositasom erre nem megfelelo, es nincs olyan Isten, hogy en itt orvoshoz foduljak, mert kb eletem vegeig azt torleszthetem. Amig nem verzett az orrom, nem kohogtem vereset, addig nagy baj nem lehet. Tehat mentunk tovabb. Nemsokara fel is ertunk, es amint nem kellett masznom, csak ulnom, innom a vizet, es bamulnom magam ele, sokkal jobban lettem.

Ki kellene tapasztalnom jobban, hogy mit bir a testem. Valoszinuleg en vagyok az a tipus, akinek be kellene tartania a naponta 600 m-es szintkulonbseg megtetelt. Nem lenne szabad 2000 m-eket egyben lenyomnom. Lehetseges, ha a felenel megalltam volna, es ott ejszakazok sokkal konnyebben birtam volna.

-Megbantam?

-Viccelsz?!

-Ujra megcsinalnam?

-Nana!

-Tanulsag?

-Meg mindig tartom magam ahhoz a hitemhez, hogy nincs a szervezetemmel semmi gond, csak talan kicsit erzekenyebb az atlagnal a magassagkulonbsegre. Ezert a legkozelebbi hegyre ismet csak tarsasaggal megyek fel, es a tempon is lassitani fogok.

Deal? J Aggodo csaladomnak uzenem, hogy sajnos olyan opcio nem all fent, hogy lemondok a maszasrol. Sajnalom, igy jartatok :D