2010. jún. 29.

1. nap Tenerife-n

Reggel 10 óra

Megérkeztem én is és a csomagjaim is. Nem hittem, hogy sikerülni fog, de mégis. J

Budapestről a Malév járata csupán egy órás késéssel indult el, ami picit aggasztó volt, hiszen Madridban másfél órám volt eredetileg az átszállásra. De a 60 perces késést a menetidőből lefaragták, így csak 20 perccel később értem Madridba a tervezettnél.

Természetesen senki nem tudta megmondani honnan indul a gép, de miután találtam kijelezőket az induló gépekről, kicsit megnyugodtam. A következő meglepetés a reptér nagysága volt: nem olyan ám, mint Ferihegyen, hogy van 30 kapu aztán kész. Madridban végeláthatatlan hosszúságban csak kapuk voltak. Az én gépem a K83-ról indult, tehát egészen a H, J-n keresztül kellett mennem. De nem kellett volna aggódnom, mert az Iberia gépe is késve indult. A lényeg, hogy megtaláltam és ismét elfoglaltam a helyem. Nem volt túl jó érzés hajnali fél egykor megint a gépen ülni, tudva, hogy még a fél út előttem áll. Már csak azért se megyek haza egy ideig, mert elegem lett a repülésből egy jó időre. Hát finoman szólva nem az én világom. Iszonyat, amikor elkezd leszállni, meg amikor jobbra, balra dölöngeti a pilóta a gépet. Röviden: sok volt ez a hat óra, amit a levegőben töltöttem.

Hajnali háromkor leszálltunk Tenerife Sur-on. Hát sokat nem láttam belőle, mert majdnem elaludtam álltomban, de azért a Loro Park, meg a Siam Park óriásplakátjait még a félig csukott szememen keresztül is láttam. J

Megszereztem a csomagom, és elindultam a taxik felé. 20 perc múlva már a szállodában voltam, és egy kedves leendő munkatársam meg is mutatta a szobám, meg egy kicsit a személyzeti részeket. Konkrétan semmire nem emlékszem, mi hol van, de ez normális:D

A szobám, ahogy számolgattam kb. 7 nm lehet, ami valóban kicsinek mondható. De szerintem még mindig jobb, mint hogy valami bulis csajhoz alkalmazkodjak állandóan. Ha meg már nagyon megutálom, majd szeptember ben, ha jön évfolyamtársam ide dolgozni, majd összeköltözök vele egy rendes szobában. De most jó ez. Van egy ágyam (amin volt 3 lepedő, de egy takaróhuzat se, érdekes konstrukció), kábeltv (internetnek kicsit jobban örülnék), hűtő, szekrény, zuhanyzó, mosdó, WC. És ezzel kb le is fedtem az alapterületet :D Hát nem egy luxuslakosztály, de senki nem is mondta, hogy az lesz. Viszont - kedves barátnőm példáján okulva – minden kis dolgot értékelni kell. Pl. van ajtóm, sőt mi több: zárható :D, valamint ablakom, amiről rálátni a hegyekre és az ÓCEÁNRA!!!! Most már a nap is süt, de egyáltalán nincs meleg.

Amit eddig a szigetből láttam: nagyon jó az útburkolat, hihetetlen sötétkék az óceán, pálmafák vannak mindenhol, és mindenki spanyolul beszél :D Jaj nekem, mi lesz velem….

Megyek, megpróbálok berendezkedni a KIS odumba. Innen üzenem minden kételkedőnek, hogy a könyvek voltak a legfontosabb elszállított tárgyak. Olyan otthonossá teszik az egészet, hogy ott figyelnek a TV alatt.

Kipakoltam. Máris sokkal jobban érzem magam. Egészen otthonos lett. A vízforraló már munkába is állt, és mivel esélyt se láttam arra, hogy megtaláljam a személyzeti éttermet, ezért benyomtam 2 Bombit is.

Egyre megyek Silviával találkozni, remélem elvisz kajálni, és akkor megnézhetem, hogy megy itt. Írt nekem egy rövidke levelet, persze spanyolul. Nem tudom, hogy élőben is átvált-e spanyolra, de remélem még nem…

Boginak igaza volt: tényleg piszkos minden. Most már nem indulok neki a boltkeresésnek, de délután mindenképpen. Kaptam kb. 5 törülközőt, ezért felesleges volt kettőt hozni. Az egyiket rögtön befogtam felmosásra, meg hűtőtakarításra, mivel hajnalban félálomban jó ötletnek tűnt, hogy kihúzzam a konnektorból, de így sikerült leengednem, úgyhogy törölhetem a vizet. J A füldugó volt a másik legjobb dolog, amit hoztam. Hangszigetelés nem jár a szobához, ezért alig bírtam elaludni a bömbölő zene miatt – valóban ez a sziget bulis része – reggel meg valami csapkodásra keltem, ami szakaszosan megismétlődött 20 percenként. Gondolom a HK felvette a munkát.